Sóvárgás
Pasizási tanácsok
tizenhatodik fejezet
– Micsoda kretén! – pufogott Caroline.
– Nem hiszem el, hogy hagyta, hogy így rámásszon az a ribi! Különösen, miután
ott vagy te neki! Mia elmosolyodott barátnője együtt érző kirohanásán.
Bekucorodtak a kanapéra, miután Mia megszabadult a ruhájától, mely gúnyos
mementója volt az egész szörnyű estének. Baromi sokat segített rajta, hogy
csinos volt benne, mivel Gabe mindvégig valaki mással volt elfoglalva. Senki sem
tudott a kapcsolatukról, így nem is sejthették a megalázottságát, de ez cseppet
sem vigasztalta.
– Ki tudja, mit akart tőle – jegyezte meg Mia gondterhelten.
– De nem állt szándékomban ott szobrozni és tartani a gyertyát, miközben ezek
ketten guvadtan meresztgetik a szemüket egymásra. Gyomorforgató volt!
– Jól tetted, hogy eljöttél! – csattant fel Caroline. Aztán felcsillant a szeme,
és Mia érezte, hogy a legjobb lenne most kereket oldania.
– Szóval, van olyan jó az ágyban, mint képzelem?
Mia elgyötörten felsóhajtott.
– Az isten szerelmére, Caro!
– Mondj már végre valamit! Én csak elméleteket gyártok, de te tudod az
igazságot.
– Isteni, rendben? Teljesen levett a lábamról. Senkihez sem fogható, pedig
korábban sem volt okom panaszra. De ilyen ki-bebaszott kurva jó még sosem volt.
– Ez igen! – jegyezte meg Caroline lemondóan.
– Tudtam, hogy valami durva dolog megy, mikor felhívtál, hogy küldjem el a
cuccaid. Még egy napja se dolgoztál neki és már az ágyába cipelt. Ez a faszi nem
totojázik! Azonnal akart téged.
Mia felsóhajtott.
– Igen, mindenben elég határozott.
– Akarod, hogy rendeljünk valami kaját, aztán faljuk fel az összes fagyit a
hűtőből? Vagy már ettél?
Mia a fejét ingatta.
– Megbeszéltük, hogy a koktélparti után vacsorázni megyünk. De ez még azelőtt
volt, hogy a szőke maca feltűnt a színen. Caroline a mobiljáért nyúlt.
– Mit szólsz a pizzához?
– Mennyei!
Miközben Caroline kikereste a pizzéria számát a mobiljában, a kaputelefon
berregett. Mia felkelt, és intett neki, hogy maradjon a helyén.
– Te csak rendeld meg a pizzát, én majd megkérdem, ki az. Odament a
kaputelefonhoz, és benyomta a gombot.
– Tessék!
– Mia, azonnal gyere le! Gabe dühös hangja visszhangzott a lakásban. Caroline
elképedve az ölébe ejtette a mobilját.
– Minek, Gabe? – felelte idegesen Mia.
– Esküszöm, hogy ha nem jössz le most azonnal, felmegyek, és magam rángatlak le
ide. Az sem érdekel, hogy fel vagy-e öltözve. Három percet kapsz!
Mia dühösen elengedte a gombot. Visszament Caroline-hoz, és levetette magát a
kanapéra.
– Nos – mondta Caroline hosszasan elnyújtva a szót.
– Ha itt van, és téged követel, akkor egyértelmű, hogy nem a szőkével ment haza.
– Azt akarod mondani, hogy engedjek a fenyegetésnek? – kérdezett vissza
hitetlenkedve Mia.
Caroline megrándította a vállát.
– Mondhatjuk így is. Mérget vennék rá, hogy megtalálja a módját, hogy feljöjjön
ide, és kirángasson a lakásból. Jobb a békesség! Csak derítsd ki, mi lett a
szőke ribivel. Hiszen Gabe itt van, ő nincs – magyarázta Caroline, majd az
órájára nézett.
– Már csak két perced van, mielőtt elkezdi King-Kongként szétzúzni az épületet.
Mia sóhajtott, majd felpattant, és a hálószobájába rohant. Nem sok kedve volt
találkozni Gabe-bel a koktélpartin történtek után. Émelyegni kezdett, ha csak
eszébe jutott az a jelenet. Magára kapott egy farmert és egy pólót, majd biztos,
ami biztos, táskájába gyömöszölte a másnapi munkába menős ruháit is.
Összeszedte a pipere holmiját, és az ajtóhoz robogott, közben dobott egy puszit
barátnőjének.
– Majd küldj egy sms-t, hogy tudjam, életben vagy-e még, vagy kezdjem el keresni
a hulládat – búcsúzott Caroline.
Mia intett neki a válla fölött, aztán kiloholt a lifthez. Amikor a liftajtó
kinyílt a földszinten, szembetalálta magát a feldühödött alfa-hímmel. Gabe egy
lépésnyire állt vele szemben, állkapcsa előreugrott, szeme villámokat szórt.
Odalépett Miához, nem hagyva időt neki arra se, hogy kilépjen a liftből.
Megragadta a kezét, és kivonszolta, át a hallon a kijárat felé. Mia próbált
megnyugtatóan mosolyogni a portásra, nehogy kihívja a rendőrséget. Gabe
rendületlenül szorította a kezét, minden mozdulatából sütött a düh. Mégis mi a
fenéért haragudott rá? Nem ő flörtölt a szeme láttára egy másik férfival a
koktélpartin, ahová kettesben indultak.
Sóhajtott, amikor Gabe betuszkolta a kocsiba, majd átment a túloldalra. Miután ő
is beszállt, a kocsi elindult.
– Gabe… Gabe odafordult hozzá, szeme vadul villogott.
– Most fogd be, Mia! Ne szólj hozzám egy kurva szót se! Túlságosan is mérges
vagyok rád ahhoz, hogy józanul viselkedjek. Le kell nyugodnom, mielőtt
egyáltalán gondolni tudok arra, hogy megbeszéljem ezt veled.
Mia megrándította a vállát, és dacosan elfordult. Érezte a férfiban tomboló
haragot, hallotta türelmetlen morgását, de nem törődött vele. Kinézett a
kocsiablakon, és az elsuhanó színes fényeket bámulta. Otthon is maradhatott
volna, de beszélni akart Gabe-bel. Egész este füstölgött, és most, hogy Gabe
kezdeményezett, ő már készen állt az összecsapásra.
Némán ültek egymás mellett az út alatt. Egyetlenegyszer sem nézett a férfira,
nehogy gyöngének mutassa magát, bár tudta, hogy ezzel csak még jobban
felhergeli.
Amikor a háza elé értek, Gabe kinyitotta a kocsi ajtaját, megragadta Mia kezét,
és kihúzta. Szorosan fogta a felkarját, miközben a toronyház liftjéhez kísérte.
Miután bezárult mögöttük a lakásban a liftajtó, látszott, hogy Gabe uralkodni
próbál magán. Fújtatva nézett le Miára. – A nappaliba! – utasította.
– Sok megbeszélnivalónk van. – Ha te mondod…
Mia kihúzta karját a szorításból, és komótosan besétált a nappaliba. Ledobta
magát a kanapéra, és várakozón nézett Gabe-re.
Gabe fel-alá járkált előtte, majd megállt, és rászegezte a tekintetét. A foga
közt beszívta a levegőt, és a fejét rázta.
– Nem is tudok most hozzád szólni, annyira felbosszantottál.
Mia felhúzta, a szemöldökét. Még hogy ő? Hiszen kettejük közül neki volt meg
minden oka arra, hogy mérges legyen.
– Te vagy ideges? – kérdezte hitetlenkedve.
– Mégis mi a fenéért? Talán végül kikosarazott a kis barátnőd? Nem hinném, hogy
így történt volna. Nagyon is elszánt volt, hogy az ágyadba férkőzzön.
– Mégis mi a francról beszélsz?
– Gabe értetlenül ráncolta a homlokát. Mia örömmel kifejtette volna neki, de
ekkor Gabe felemelte a kezét, és félbeszakította.
– Először is, végighallgatod, miért vagyok ilyen átkozottul pipa rád. Aztán ha
kiadtam a dühömet, elfenekellek.
– Egy frászt fogsz! – vágta rá Mia.
– Eltűntél! – bökte ki Gabe.
– Fogalmam sem volt, hol vagy, hogy elrabolt-e valami perverz állat, vagy
rosszul lettél, netán történt veled valami. Mégis mi a faszt gondoltál? Eszedbe
jutott egyáltalán, hogy megtisztelj azzal, hogy szólsz nekem? Ha mondtad volna,
hogy haza akarsz menni, elvittelek volna.
Mia a lábfejét bámulta. Dühítette Gabe feledékenysége. Vagy ilyen vastag volt a
bőr a képén?
Gabe fejében ekkor összeállt a kép. Felsóhajtott, és a fejét csóválta.
– Szóval erről van szó! Stella.
– Igen, Stella. Vagy akárhogy is hívták. Gabe a fejét ingatta.
– Féltékeny voltál. Az isten szerelmére, Mia!
– Féltékeny? Átkozottul arrogáns és öntelt vagy, Gabe. Ennek semmi köze a
féltékenységhez, csakis a tisztelethez. Te meg én kapcsolatban vagyunk. Még ha
nem is a hagyományos értelemben. De van egy szerződésünk. Az istenit, hozzám
tartozol, és nem osztozom rajtad valami ostoba szőke libával!
Gabe-et először meghökkentette a kitörése. Aztán hátrahajtotta a fejét, úgy
nevetett, amivel csak még jobban felingerelte Miát. A válla rázkódott a
nevetéstől.
– Elvetted a haragom élét annyira, hogy most el foglak fenekelni. Menj a
hálószobába, és vetkőzz le!
– Mi a fasz?
– Vigyázz a szádra! Ha a bátyád ezt hallaná, szappannal mosná ki.
– Ne légy képmutató! Jace-nek és neked olyan mocskos a szátok, mint egy
pályaudvari nyilvános vécé.
– A hálószobába, Mia! És minden perc késlekedésért még öt ütés jár. Ha nem
hiszed, hogy komolyan beszélek, próbáld csak ki. Már így is rászolgáltál húsz
ütésre.
Mia tátott szájjal bámult rá, de amikor a férfi lenézett az órájára, felpattant,
és a hálószobába sietett.
Megőrült? Réges-rég el kellett volna tűnnie innen, ehelyett maradt, és épp
pucérra vetkőzött Gabe hálószobájában, hogy elfenekelhesse. Kellemes borzongás
járta át a testét. A gyomra össze-ugrott a várakozás izgalmától. Várakozás?
Ennek semmi értelme nem volt. Taszította a verés gondolata, egyszerre mégis
olyan… csábítónak és erotikusnak tűnt. Elképzelte Gabe kezét a fenekén. Amint
megjelöli őt. Gyakorolja a hatalmát fölötte.
Elment az esze! De ez nem volt újdonság. Már az is megkérdőjelezte az
elmeállapotát, hogy aláírta a szerződést
. Mikor Gabe belépett a hálószobába, az ágy szélén ült, meztelenül. Zavarban
volt, és azon járt az agya, mi várhat rá. Nem volt biztos benne, hogy ez
kellemes lesz. Sőt biztos volt benne, hogy nem lesz az. Egy részét mégis fűtötte
a kíváncsiság, és izgatta a gondolat, hogy Gabe elfenekeli. A szíve a torkában
dobogott, amikor a férfi megállt előtte. Lehengerlő és domináns volt.
– Állj fel – utasította nyugodtan. Nyoma sem volt dühnek a hangjában.
Imbolyogva felállt, mire Gabe leült az ágyra. Felcsúszott az ágytámláig,
hátradőlt a párnákra, és feléje nyújtotta a kezét. Mia rátérdelt az ágyra, és
habozva megfogta a kezét. Gabe az ölébe fektette, arccal a matrac felé. Mia hasa
a combjain volt, a feneke csupán kéznyújtásnyira. Gabe megsimogatta gömbölyű
farpofáit, könnyeden dörzsölve őket a tenyerével. – Húsz ütés, Mia. Te fogod
számolni. A végén megköszönöd, hogy elfenekeltelek, és aztán ájulásig foglak
kefélni.
Mia agyán egyszerre viharzott át a basszus, a mi a fasz, és hogy kérlek,
csináld! Megbolondult, ez már biztos. Nem volt erre más magyarázat. Az első
csattanás után egy apró jajszó hagyta el a száját. Nem tudta, hogy azért, mert
fájt az ütés, vagy mert ennyire meghökkent.
– Ezért még egyet kapsz! – morgott Gabe.
– Számold, Mia! A kurva életbe!
Gabe megdörzsölte a fenekét, majd rásózott.
– Egy – nyögte ki.
– Nagyon jó – dörmögött elégedetten Gabe. Tenyerével megnyugtatta a sajgó
pontot, majd máshová csapott le. Mia majdnem elfelejtett számolni, de gyorsan
kibökte, hogy kettő, mielőtt Gabe harmadszor is rácsapott volna.
Az egész feneke lángolt, de amikor elmúlt az égő érzés, kéjes izgatottság
töltötte be az ölét. Hüvelye összerándult, és nyugtalanul mocorgott, hogy
enyhítse a szorító érzést.
Három. Négy. Öt. Mire egy tucathoz ért a számolásban, kimelegedett, alig kapott
levegőt. Ficánkolt Gabe ölében. Megőrjítette, ahogy lágyan cirógatta az ütések
között. De sosem ütött túl erősen, épp csak annyira, hogy érezze a keze erejét.
A tizenhatodik ütésnél már azért könyörgött, hogy ne hagyja abba.
Csinálja még! Erősebben! Bár a bőre lángolt, csodálatos érzés volt. Iszonyúan
élvezte a helyzetet. Még sosem tapasztalt ehhez hasonlót. Közel volt hozzá, hogy
elélvezzem, és soha nem is álmodott arról, hogy ez pusztán az elfenekeléstől
megtörténhet. Egyáltalán nem számított rá, hogy ennyire felizgathatja.
– Maradj nyugton, és ne merj elélvezni! – figyelmeztette Gabe.
– Még két ütést kapsz, és ha elmész, biztosíthatlak, hogy a következő fenekelést
már nem fogod ennyire élvezni.
Mia nagy levegőt vett, behunyta a szemét, és megfeszítette magát, hogy
ellenálljon a kitörni készülő orgazmusnak.
– Tizenkilenc – mondta olyan erőtlenül, hogy suttogásnak hangzott.
– Hangosabban!
– Húsz!
Istenem! Vége volt. Fújtatott a kimerültségtől, miután ilyen sokáig
visszatartotta a levegőt, és kétségbeesetten igyekezett uralkodni magán, nehogy
elélvezzen. A puncija úgy lüktetett, mintha Gabe minden egyes ütése a csiklóján
csattant volna. Annyira felizgult, hogy ha Gabe csak rálehelt volna, elszáll az
agya, mint egy tűzijáték-rakéta. Dühítette, hogy ennyire elvesztette a fejét, és
hogy olyasvalamit élvezett, amit visszataszítónak kellett volna tartania.
Gabe hagyta a combján feküdni, míg lelassult a légzése és már nem volt olyan
közel a csúcshoz. Aztán gyöngéden felemelte, és a hátára fordította. Fölé
hajolt, miközben a sliccével matatott és próbálta lehámozni magáról a ruhát.
Miközben vetkőzött, szájával Mia mellét kereste. Bekapta, és szívogatta a
mellbimbóját.
Amikor levette az ingét, Mia arra számított, hogy szétfeszíti a combját, és
keményen megbassza. Csakhogy Gabe ehelyett felállt, megragadta Mia lábát, és az
ágy széléhez húzta. Szétnyitotta Mia combjait, a farkát a puncijának szegezte,
és izgalomtól csillogó szemmel nézett le rá.
– Élvezted a verést, Mia?
– Baszd meg! – felelte Mia durván. Ami az előbb történt, mindent
megkérdőjelezett, amit eddig magáról gondolt, és ez egyáltalán nem tetszett
neki. Gabe állkapcsa megfeszült a szemtelen megjegyzéstől.
– Nem, drágám. Téged baszlak meg!
Egyetlen határozott döféssel belehatolt. Mia gerince hátrafeszült. Levegőért
kapkodott. Keze ökölbe szorult, és belemarkolt az ágytakaróba.
– Köszönd meg, hogy elfenekeltelek!
– Menj a pokolba!
Gabe erre kihúzta a farkát, és megállt a hüvelybemeneténél. A makkja épp csak
súrolta a kisajkakat, csaknem az őrületbe kergetve Miát.
– Rossz válasz. Mondd, hogy köszönöd, és megbocsátok.
– Csak csináld. Fejezd be! – rimánkodott Mia. Nem akart gyöngének és
kétségbeesettnek tűnni, de vészesen közel állt ahhoz, hogy megalázkodjon a férfi
előtt.
Gabe megcsókolta. De ez büntető csók volt, hogy emlékeztesse, a hatalmában van.
Ám ezzel csak még jobban felkorbácsolta benne a vágyakozást. Teljesen
elhatalmasodott rajta és maga alá temette a sóvárgás.
– Elfelejted, ki irányít, kedvesem – dörmögte Gabe, miközben finoman Mia állába
harapott.
– A tulajdonom vagy. Ami azt jelenti, hogy nem számít, mit akarsz. Az történik,
amit én akarok. Mia hunyorgott, és összeszorította a száját.
– Baromság! Gabe lassan végighúzta a farkát a puncija duzzadt, nedves húsán.
– A szerződés kimondja – szólalt meg bársonyos hangon. Aztán újra behatolt,
olyan hevesen és hirtelen, hogy szinte sokkolta Miát.
– Bármikor széttéphetem azt a szerződést – felelte makacsul. Amilyen ingerült
volt, ebben a percben meg is tette volna. De nem ezt akarta, és ezt mindketten
tudták.
Gabe elhallgatott. Teste a testének feszült, ajka megállt a nyaka fölött,
félúton Mia melle felé. A mellbimbói várakozón megkeményedtek, mellkasa epekedve
hátrafeszült. Akarta, hogy Gabe a szájába vegye. A türelme határához ért. Majd
elemésztette a sóvárgás és a düh.
– Igen, megteheted – felelt Gabe félvállról.
– Ezt akarod? Széttépni a szerződést és kisétálni innen? Vagy azt akarod, hogy
basszalak meg? A kurva életbe, ez a férfi teljesen megőrjítette. Nagyon is jól
tudta, mit akar, de arra várt, hogy mondja ki. Hogy könyörögjön.
Gabe átható pillantása szinte az ágyhoz szegezte. Durván beléhatolt, majd
megállt, és benne maradt, mélyen hüvelyében. Rászorított a farkára, esedezve,
hogy folytassa De Gabe nem mozdult.
– Mondd ki, Mia!
Mia a határán volt, hogy elsírja magát dühében. Annyira felajzott volt, és a
teste olyan hiper érzékeny, hogy nem tudott mozdulatlan maradni.
– Köszönöm – motyogta.
– Mit köszönsz?
– Köszönöm, hogy elfenekeltél! Gabe nevetett.
– Most elmondhatod, mit akarsz.
– Azt akarom, hogy basszál meg, az istenit!
– Mondd, hogy kérlek – Gabe szája szegletében mosoly bujkált.
– Kérlek, Gabe! – lihegte Mia. Utálta, hogy ilyen kétségbeesett a hangja.
– Jobban jársz, ha szót fogadsz nekem. Ezt jegyezd meg, Mia. Jusson eszedbe, ha
legközelebb szó nélkül akarsz otthagyni.
Gabe fölé hajolt, és a haját simogatta. Aztán belemarkolt, és a halántékánál
fogva hátrahúzta a fejét. Majd a keze lesiklott Mia vállára, és a matracra
szorította, hogy ellent tartson erős lökéseinek. Keményen baszni kezdte,
kitartó, vad döfésekkel. Mia körül megszűnt a világ, semmi mást nem érzékelt,
csak Gabe farkát, ahogy jár benne.
Fogalma sem volt, mit kiabál, hogy hagyja abba, vagy ne hagyja abba. Könyörgött.
Elfúló hangon esedezett. Könnyek csorogtak le az arcán, a gerince megfeszült,
mint az íj húrja.
Ekkor Gabe átölelte és magához szorította. Halkan, megnyugtatóan suttogott
hozzá, és a haját simogatta, miközben elélvezett benne.
– Csitt, drágám! Minden rendben. Most már minden rendben. Vigyázok rád. Engedd,
hogy gondoskodjak rólad.
Mia végzetesen kimerült és feldúlt volt attól, ami az előbb történt. Ez nem ő
volt! Őt nem izgatta fel a verés, sem a durva, perverz szex. Lassan, gyöngéden
szerette csinálni. Kényelmesen. Ráérősen. De Gabe-bel szeretkezni maga volt az
apokalipszis. Olyan pusztító erő volt benne, amilyennel még soha nem
találkozott, és tudta, hogy nem is fog többé.
Fokozatosan lehántotta róla a védőrétegeket, és a felszínre hozta azt az arcát,
amelyet eddig nem ismert. Sebezhetőnek, bizonytalannak érezte magát. Mit kezdjen
ezzel az új Miával?
Gabe rajta feküdt, megcsókolta a homlokát, és lágyan cirógatta a haját. Mia
hozzábújt, hogy megpihenjen teste melegében és erőt merítsen belőle. Ő volt a
legmegnyugtatóbb dolog az életében, miközben miatta hevert mindene romokban. Az
esze, a teste és a szíve is.
Amikor Gabe a szájához ért, leírhatatlanul gyöngéd volt. Már nyoma sem volt a
követelőző, heves szenvedélynek. Mennyeien érzékin csókolta. Mintha szerelmesek
lennének, akik egy mámoros szeretkezés után meghitten összebújnak. Csakhogy
nehezen lehetett volna szeretkezésnek nevezni, hogy elfenekelte, aztán meg
keményen megbaszta.
Szex. Csak szex volt. Izgató, észvesztő, eget rengető, érzelemmentes szex.
Óriási és végzetes hiba lett volna ennél többnek gondolni.